Rendesen bepörgött minden. Durva, nem fogjátok elhinni, de itt vagyok. (Nem a Szimler Bálint féle...ez inkább ilyen Apjokos "itt levés") Szóval jó sok idő eltelt azóta, mióta múlt héten jelentkeztem, de zajlottak az események így nem volt nagyon időm leülni hozzátok. (Na jó...jóban vagyunk így elmondhatom, hogy az internet se gyakran talál ide hozzám, sőt sokszor én is hiába keresem.) Szóval ez az itt, ez már maga Lonquimay, az új, átmeneti otthonom. London szép volt, jó volt, hideg volt, de többet erről nem írnék, mert ha ez a blog érdekel téged, nyilván nem erről olvasnál.

Chapter 1: Utazás

No. Ha gazdag vagy, akkor az utazást old meg 1 átszállással. Ez lehetséges egy Budapest-Párizs-Santiago útvonalon például, de biztos máshogy is. Ha próbálod a lehető leggazdaságosabb megoldást választani az több mint valószínű, hogy végül 3 átszállást és sokkal hosszabb menetidőt eredményez majd (például egy Budapest-London-New York-Atlanta-Santiago). Persze átvészelhető. Amikor ideértem kiszámoltam, hogy 32 óra volt a tiszta menetidő. A várakozásokat hozzáadva....uhh leave it...nem akarom tudni. Arról nem beszélve, hogy amikor a legrövidebb New York - Atlanta útvonalon a vihar közepén rángatózó gépen eltűnik a Harry Potter a képernyőmről és felhívják a figyelmemet arra, hogy mik is voltak az elején ismertetett szabályok kényszerleszállás esetére, illetve először majd én vegyem fel a maszkot csak aztán foglalkozzak a mellettem ülő gyermekemmel, elgondolkoztam......"Minek indultál el Chilébe te balek??? Miért nem mentél az Alföldre.....ott max láma nincsen, avokádót biztos találsz."

Aztán persze egyben megérkeztem Santiagóba. Chile fővárosában már tombol a nyár. Nagyon meleg volt, mindenfelé pálmafák, és az utcákon fetrengő kutyák. Nem egy, több száz. Nincs olyan utca ahol végig sétálhatnál anélkül, hogy 2-3 kutyát kéne átlépj. Pihennek. Itt töltöttem a délutánt, mivel a buszom csak este indult tovább. Jártam abban a bevásárlóközpontban, ami ha kész lesz, Dél-Amerika legmagasabb épülete lesz majd. Nagyon büszkék rá a helyiek, szerencsétleneknek fogalmuk sincsen, hogy nekünk Pesten 2 db Mammutunk is van...mondjuk szerintem el se hinnék. Itt nincs Mammut. Irány tovább, egyenesen Lonquimayba. 10 órás busz út, de semmi csirke, szamár, egyéb állat. Sőt a busz kifejezetten kényelmes volt. Reggel 8-ra érkeztem meg végső úti célomhoz.

Santiago album

Chapter 2: Que?????

Eszméletlen. Gyönyörű. Hihetetlen a hely. Ha pedig valaki attól féltett, hogy ez egy teljesen elszeparálódott hely a semmi közepén az...teljesen jól gondolta, de ez nem baj. Nagyon jó dolgom van. A helyi polgármesteréknél lakom. Rendkívül szimpatikus emberek. Az apuka mint említettem politikus, a feleség a helyi iskola igazgatónője és van 3 gyerek (fiúk mind), akik jelenleg nem itt élnek, nagyobb városokba (Temuco, Concepcion) járnak gimnáziumba, illetve egyetemre. A 3 srác beszél angolul, így velük jól eldumcsizok, csak ők mondjuk nincsenek itt ugye. A szülők, na ők viszont nem hablar inglés és ez az igazán izgalmas, hiszen most mi így élünk hármacskán. Nincs más hátra mint előre....meg kell tanulni spanyolul. Addig a közös világnyelven próbálkozunk..ha van ilyen. A jelszó: ?Que?

Lonquimay album

Chapter 3: Temuco

Pót-apámat intézendő ügyei a minap Temuco városába szólították. Ez a régió fővárosa kb 140 kilométerre Lonquimaytól. A drága ember vagy előző életében volt, vagy következő életében lesz autóversenyző, de az tuti, hogy nyomja neki rendesen. Egyszer kellett megálljunk, a helyi alagútnál. Óriási. A cucc egyirányú. Engedik a forgalmat az egyik irányból, majd amikor elfogyott a kocsi (vagy maximum fél óra múlva) lezárják, megvárják, hogy átérjen mindenki (nem rövid, kb 10 perc) aztán jöhet az ellentétes forgalom. Ha szerencséd van egyből mehetsz, ha rosszkor érsz oda legrosszabb esetben 40 percet is várakozhatsz. Imádom..:D Szóval Temuco a "big city" itten. Itt is van a családnak egy háza, jelenleg itt lakik a legidősebb és legfiatalabb gyerek, akik itt tanulnak.

Rövid városnézésem 2 fontos állomást érintett. A helyi másodosztályú focicsapat stadionját, illetve a közeli bevásárlóközpontot, ahol egyből vettem egy Deportes Temuco mezt, hiszen innentől nagy fan vagyok. Megígérték, hogy majd elvisznek valami rangadóra. A Deportes Temuco jelenleg a 11. helyen áll a 14 csapatos II. osztályban, tehát ez lényegében olyan mintha most léptem volna elő Szolnoki Máv szurkolóvá. Mondjuk, ki tudja mit hozna egy Temuco-Szolnok giga rangadó, bár látatlanba chilei győzelmet jósolnék. Ami viszont melengeti kis szívemet, hogy a klub szín a zöld-fehér. Mivel ez a Temuco nincs túl messze, és a szállás lehetőség is biztosított, így ide szerintem többször ellátogatok majd.

Temuco album

Most hagylak titeket kicsit. Addig is fogadjátok szeretettel az Arc-könyvre feltöltött indokolatlanul sok képet. Ezentúl megpróbálok sűrűbben jelentkezni. Csak egészség legyen és térerő...már net. Ugye.

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.