Helló on máj úti blog.

Legalábbis az a terv, hogy ez lesz az a felület, ahol időközönként életjelet adok magamról és megpróbálom bemutatni nektek azt a világot, ahol életem következő 3 hónapját tölteni fogom. Nem ígérem, hogy fellelhető lesz benne bármiféle rendszeresség, azt sem, hogy izgalmasabbnál izgalmasabb sztorikat fogok az online társadalom elé tárni, de legalább ha írok az azt jelenti majd, hogy még egyben vagyok. Úticélom Chile, azaz helyesen a Chilei Köztársaság. A vékony, de naaagyon hosszú ország Dél-Amerikában az Andok hegyvonulatai és a Csendes-Óceán között terül el. Van itt minden: hatalmas hegyek (Andok), vulkánok, sivatag (Atacama), óriás csúcsfejek (Húsvét-szigetek), illetve számunkra különleges növény és állatvilág, meg persze rengeteg más újdonság amiről még fogalmam sincsen és majd jól meglepődök rajtuk. Nyugi amin nagyon meglepődtem arról írok, ha meg nem lesz ilyen akkor arról amin kicsit. Persze ez még odébb van, hiszen mához 1 hétre fogok elrepülni innen, először Londonba egy rövid vizitre ahol még sohasem jártam. December 6-án, Mikulás napján pedig onnan indulok a chilei fővárosba repülővel (New York-Atlanta-Santiago), onnan pedig busszal (temucói átszállással) tovább a 735 kilométerre fekvő Lonquimay nevű kisvárosba, az Andok szívébe, 30 kilométerre az argentin határtól.

Ugorjunk a legfontosabb kérdésekre:

Hovaaaaa???? - Na jha. Lonquimay. Ne ostorozd magad, hogy nem hallottál még a helyről. Ez a városka (??) a semmi közepén terül el mint egy kis kör alakú ékszerdoboz. Kicsivel több mint 10.000 lakója van. Most akkor nézd meg a facebook ismerőseid számát és hasonlítsd össze a két adatot. Ne. Ne nevess. Király lesz. Ugye? Az lesz. Tudom, hogy az lesz. Mondtam, hogy ne nevess. 

Miért megyek? - Meg akarok tanulni spanyolul.

De miért Lonquimay? Miért nem Madrid vagy Barcelona? - Hát jha. Messzebb lássuk be nem mehettem volna "spanyolt tanulni". Spanyolországból túl könnyű lenne hazajönni ha beüt a krach. Lonquimayból? Hát necces lenne hazaugrani, és tényleg úgy voltam vele, ha már megyek messzire szakadjak. Már 23 vagyok nyakamon a házasság, gyerekek, kölcsönök (vagy a kedvenc szappanoperám) felvétele, stb. Lehet ez az utolsó alkalom.

Mennyire gondoltam ezt át? - Nyilván semennyire. Ha átgondoltam volna akkor nem ide mentem volna. Nem, nem tudom, hol fogok tudni spanyolt tanulni. Nem, nem tudom lesz-e bármiféle munkalehetőség. Igen, igen biztos vagyok benne, hogy jó lesz. Tuti lesz láma, meg avokádó. Kell más?

Elsőre talán ennyi elég is.

Puszillak Anyu! (Tudom, hogy csak te olvastad végig!)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.