2014. 01. 25. ... az utolsó bejegyzés dátuma ezen az igen kis egyszerű blogon.

Most lesz januárban 5 éve, hogy az utolsó kis szösszenetet írtam. Annak a témája 2 gyerek szürreális kis érzelmi kapcsolata volt. Az érdekessége az egésznek, hogy ma rá írtam erre a hölgyre, hogy milyen jó lenne összefutni majd most megint, de ő jelezte, hogy a barátjával úgy érzik ez egy kellemetlen helyzet lenne. Más kultúra, más emberek vagyunk. Vagy csak az én világnézetem más egy kicsit, mindenesetre Pochahontasszal nem lesz reunion. Ha valaki ezt várta volna annak csalódnia kell.

Lesz viszont újra CHILEEEEEE! ... De mit csinálsz ott??? ... Tették fel a kérdést többen is...

Pont azt amit legutóbb. Pihenek. Élek. Feltöltődök. Egy kicsit hazamegyek itthonról.

Nyilván manapság a Vlog mint olyan sokkal érdekesebb és több ember ingerküszöbét éri el, de azt hiszem akiknek megígértem, hogy folytatom ezt, illetve rajtuk kívül egy páran örömmel veszitek majd ezt a pár irományt. A múltkori 3 hónap / 6 bejegyzés azért nem ad sok aggodalomra okot, hiszen most csak 2 hónapot leszek... NYUGGIIIII

Ez alkalommal ismét ellátogatok a többetek által már sokat hallott Lonquimay-ba, az Andokba, de most nem maradok ott végig, hanem megpróbálom kicsit jobban bejárni, megismerni ezt a csodálatos országot. A terveimben szerepel a Húsvét Szigetek, az Atacama sivatag, a borvidékek, a tengerpart, délen a pingvinek és még sorolhatnám. Szeretnék eljutni egy igazi tüzes dél-amerikai foci meccsre is lehetőleg egy Copa Libertadores, vagy Copa Südamericana (ezek a dél-amerikai Bajnokok Ligája és Európa Liga) találkozóra. Aztán, hogy ezekből mennyi fog megvalósulni az már a jövő kérdése.

Van aki azt hiszi, hogy menekülök valami elől, vagy keresem önmagamat és valójában nyilván kreálhatnék ilyen okokat, de igazából csak arról van szó, hogy kicsit elfáradtam és egy nap azt éreztem, hogy erre van szükségem. A másik amit sokan furcsállottak, hogy egyedül indulok útnak. Még csak 3 napja utazom, de mindenkinek ajánlom, hogy néha ha van rá lehetősége szakadjon ki és egy táskával csak úgy menjen amerre tud. Isteni érzés. Persze lesznek majd pillanatok amikor hiányozni fognak az emberek, barátok és biztos, hogy szuper érzés lesz hazatérni (mindig szeretek hazatérni), de ami előttem áll sokkal izgalmasabb annál, hogy ezzel foglalkozzak.

Előjátékként eltöltöttem 3 napot Madridban ami szuper alapozásnak bizonyult. Még nem jártam itt, de nagyon pozitív csalódás volt még úgy is, hogy Barca szív dobog bennem. Az emberek kedvesek, segítőkészek, a tömegközlekedés szervezett és elérhető áron van, az ételek és a borok isteniek és az idő is szuper volt. Ám Madridról ennyit... a lényeg ma kezdődik.

Délben száll fel a gépem és 13,5 órán keresztül utazok majd Chile fővárosába Santiagoba. Ottani idő szerint 21:50-kor szállok majd le, ami azért érdekes, mert 23:15-kor indul a belvárosi busz pályaudvarról a buszom Lonquimay-ba ami ismét egy laza 10 órás utazás lesz és 31-én reggel 09:15-kor meg is érkezem. Ez akárhogy is számolom minimum 24 óra utazás lesz...

Szurkoljatok, hogy ne késsen a gépem, és hogy elérjem a buszt. A buszt ami napi egyszer jár... Ha nem érem el akkor 31-én kell menjek a következővel ami azt is jelentené egyben, hogy a Santiago-Lonquimay buszjáraton érne a szilveszter hozzám hasonlóan analfabéta helyiekkel koccintva, mert turista rajtam kívül biztos nem megy Lonqumay-ba... miért is menne?! 

Hiszen ahogy mindig mondtam az a Fin del Mundo... a nekem legkedvesebb "világ vége".

BUÉK Mindenkinek! Jövőre jelentkezem!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.