Értem én, hogy az elmúlt 4 meccsen nem sikerült, de most megverjük a Brazilokat. Borzasztóan kezdtünk, de félidő van és már csak 1-el mennek. Fordítunk. Ennyi.

Itt Chilében ebédidő van, a házi-néni nagyban főzi az ebédet. Valamilyen állat lesz az biztos. Az is fix, hogy barna (fekete??) a húsa, sőt az is, hogy itt a panírozást nem viszik túlzásba, de valami bunda csak rá lett küldve azért. Mellé paradicsom és zöldbab. Magyarázom az asztalnál anyukának, hogy hatalmas mérkőzés van, negyeddöntősök a magyar lányok és képzelje el pont Brazíliával ütköznek. Valamiért azt hittem ez egy kicsit lázba hozza majd. Tévedtem. Nagyon kedves asszony, de szerintem nem igazán tudta értékelni a kézilabda-világbajnokság - nekünk Magyaroknak - meglehetősen fontos fogalmát. 

Az utolsó perceket a gyér adatforgalomnak köszönhetően kétszer annyi idő alatt sikerült átéljem mint ti otthon. Azért meg van ennek a szöveges tudósításnak a varázsa, hiszen volt olyan frissítésem ami 2 percig tartott, de 6 gól esett alatta....azért az valami. Vége a rendes játékidőnek. X.

Valentina csak úgy rajzolgat mellettem és nem érti mi történik. Azt látja, hogy bámulok valami szöveget a laptopon és néha rángatózom. Tuti szép kép alakul ki benne rólunk (rólam legalábbis biztos). Valentina a tanárnőm. 5 éves, borzasztóan jó tanár. Az ő édesanyja a házi nanny és amíg ő robotol, Valentina legalább napi 3, de van, hogy 4 új spanyol szót is megtanít nekem. Hatalmas figura. Van úgy, hogy félórán keresztül magyaráz és mutogat nekem annak ellenére, hogy tisztában vele egy szavát nem értem. Nyelvtanulás. Na igen. Azt gondoltam menni fog ez mint a karika csapás, hiszen ha itt csak spanyolul beszélnek, akkor majd én is csak spanyolul beszélek. Azért egy fél fokkal nehezebbnek tűnik a dolog, mint anno amikor New Jersey-be caminultam. Múlt héten elkezdtem egy helyi angol tanárnőhöz járni. Aranyos hölgyike, bár az angolját elég gyakran kell kijavítsam, de legalább tud magyarázni. Elvileg mindennap 1 órát foglalkozik velem. Múlt csütörtökön volt az első, tegnap pedig a második órám. A többi napom a megbeszélt időpontokban nem jelent meg, vagy 1,5 órával később. Ez állítólag itt normális. Lassan illene beilleszkedjek azt gondolom. Azért biztos ami biztos tegnap Temucoban futottam egy kört nyelvtanulás ügyben. Találtam egy nyelviskolát ahol felmérték a tudásom. Beavattak, hogy jelenleg a Basico 2 és az Intermedio 1 között nyomulgatok. Aztán az árakba is beavattak. 900.000,- chilei peso 30 óra. Azaz 30.000/óra ami nagyjából 12.500,- forintnak felel meg. Az óóócóóóó nem?? Vad a szitu. Itt minden, de minden olcsóbb jóval mint otthon, erre azt mondja nekem ez a mujer, hogy 12.500,- egy jó óra......úgy döntöttem maradok a megbízható és pontos külön tanárnőmnél, illetve Valentinánál. Halkan jegyzem meg, Valentina ingyen oktat.

Ha már Temuco... Itt futottam bele egy igen érdekes közlekedési formába. "Collectivo" néven fut az öreg. Fekete taxik (vagy legalábbis úgy néznek ki). Leinted, azzal ne foglalkozz, hogy 3-an már ülnek benne, te még préselődj be hátra 4. utasnak. Fizess 500,- pesot (200 forint) és mond a címet. Elvisz 200 forintért. Gyönyörű autó, légkondicionált, jó a zene is... csak nem vagy egyedül. Az is lehet, hogy mire hazaérsz már 3-4 ember mellett is ültél. Mert ha valaki kiszállt, persze egyből leintik a verdád és beszáll az új haver. Egész nap folyamatosan mennek, 200,-ért elvisznek. Ennyi.

Vége az első hosszabbításnak 29-29. Én persze tudom, hogy nyerünk. A samba lyányokat lenyomjuk, mert most elérhető az a finálé.... már a teraszon ülök. Eszméletlen idő van. Ragyog a nap, kellemes szellő, 33-35 fok, kék az ég...mint a mesékben. Délelőtt elfutottam a közelben lévő csodaszép tóhoz. Nem túl futó barát utak vannak erre. Nagy szemű, éles kavicsokból vannak megépítve és akárhányszor elhalad melletted egy autó, olyan por száll fel, mintha ködben rohangálnál. Nyugodt kis város ez.

Múlt hétvégén zajlottak az elnökválasztások 2. fordulói. Itt Chilében most két hölgy maradt versenyben. Evelyne és Mitchelle párharcát utóbbi nyerte kb 40-60 arányban. Mint korábban említettem, a helyi polgármesteréknél lakom, akik a vesztes hölgyért szorítottak, de nem voltak letörve. Úgy tűnt tisztában voltak azzal mi lesz az eredmény, csupán a különbség nem volt világos. Azt állítják, szorosabb lett mint várták. Laza 20%...engedd el...mi az? Lonquimay amúgy a szűk térség központja. Ide jöttek a környékbeli kommunákból is szavazni, vagy legalábbis jöhettek volna. Nagyon érdekesek ezek a városokon kívüli lakók. A kis közösségek a saját maguk által összetákolt házikókban, ahol hagyján, hogy nincs áram, de tiszta vízért is kilométereket gyalogolnak (jobb esetben lovagolnak). Volt itt egy körülbelül 70 éves rezesbőrű bácsika aki 9 kilométert gyalogolt, hogy leadja a voksát. A helyi iskolába is vannak gyerekek akik reggelente 5-6 kilométert gyalogolnak. 7-8 évesen, egyedül. Nem csodálom, hogy az U15-s focisták úgy és annyit futnak mint a nyulak. Lényeg ami a lényeg, néha ilyen "semmiközepén élő" népekhez látogatok pót-apámmal. Felmérik ezeket a lakóhelyeket és a rászorulóknak segítséget nyújtanak egy elég tetemes keretből. Megerősítik a házakat, próbálnak fűtést biztosítani stb. Érdekes világ. Akkor van vége a napnak amikor lemegy és akkor kezdődik amikor felkel. Ennyi. Meg kell szokják, megszökni innen nehezebb.

Nyertek a Brazilok. 2 góllal. Hmm... már azon tágul az agyam, hogyan is fogom ezt spanyolul megfogalmazni a vacsoránál. Csak fel ne merjék tenni azt a kérdést, hogy "Mi az kézilabda?". A nagyobb baj az, hogy ez még Brazíliában is sokaknak problémát okozna. Márpedig jobbak. Most legalábbis biztos. Na de teperek, mert spanyoloznom kell. Elvileg 17:30-kor óra van...ELVILEG.

Lonquimay album

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.